Bár a legtöbb esetben sikertelen, ajánlott megkísérelni eledelbe rejteni a gyógyszert. Egészben, esetleg, ha lehet, összetörve tegye/keverje be egy kis mennyiségű, a macska által kedvelt eleségbe, amit az etetés elején, néhány kezeletlen falat után érdemes felkínálni. Ez az eleség lehet konzervtáp vagy bébiétel, illetve bármi, ami erre alkalmasnak tűnik, mert a macska örömmel fogyasztja és mert elrejthető benne a tabletta. A tabletták beadása húsgombócba rejtve is megkísérelhető. Készítsen több gombócot és először 1-2 gyógyszer nélkülit adjon a macskának, ami segíthet kijátszani az éberségét. Ha széttörhető vagy por formában kapható a gyógyszer, ne az egész adagba keverje, csak egy részébe, mert előfordulhat, hogy a macska elveszti az étvágyát és csak kis mennyiséget fogyaszt belőle.

Sajnos a legtöbb esetben kudarc kíséri ezeket a próbálkozásokat. A macskák nagyon gyanakvóak, kényesek és alaposan megvizsgálnak minden falatot, mielőtt lenyelik. Általában kiszimatolják a gyógyszert és visszautasítják vagy egyszerűen a tabletták körül kieszik az ételt. Ilyenkor nincs más lehetőség, mint lenyeletni velük. Ez sokféleképpen lehetséges. A lényeg az, hogy legyen nagyon határozott, célratörő, kitartó és nyugodt legyen. Az idegesség ugyanis azonnal átragad a macskára. Beszéljen hozzá folyamatosan, megnyugtatóan, különben a macska megérzi a „bajt” és elmenekül vagy még ádázabbul védekezik.

A tabletták és az egyéb gyógyszerek (drazsék, kapszulák stb.) beadásához sokféleképpen rögzíthető a macska. Sokan az ölükbe véve úgy tartják, hogy a feje legyen elöl, így nem tud hátrálva menekülni. Mások képesek még a nagyon ellenkező macskákat is egyedül lefogni úgy, hogy letérdelnek, a macskát a térdük közé veszik, s közben hátul a bokájukat összekulcsolva akadályozzák meg a kifarolást. És vannak, akik segítőt igényelnek, aki a földön vagy egy asztalon tartja a macskát vagy csak fogja annak elülső lábait. A nagyon durván védekező macskákat ajánlatos egy vastag, nagyobb törülközőbe bebugyolálni úgy, hogy csak a fejük legyen kint a csomagból.

Maga a tabletta is több módszerrel adható be. Talán a legjobb megoldás az, ha az egyik kezével felülről átfogja a macska felső állkapcsát, majd a pofát finoman, de határozottan a fogakhoz nyomva enyhén megemeli a fejét. Így kinyithatja a macska száját. Ha ellenáll, akkor fogja a tablettát a másik kéz hüvelyk- és mutató ujja közé és a középső ujjal lefelé nyomva az alsó metszőfogakat nyissa ki erővel a szájat. Ha ez sikerül, gyorsan dobja be a tablettát, minél hátrább, majd sietve csukja be a szájat és a macska nyakát simogatva késztesse nyelésre. Nem árt a száj ismételt kinyitásával ellenőrizni, hogy lenyelte-e a gyógyszert, különben előfordulhat, hogy az néhány pillanat múlva a szőnyegen landol. Ha nem nyel, érdemes egy műanyag fecskendőbe szívni 1-2 ml vizet, amit a tabletta beadása után a szemfogak mögött a csukott szájba spriccelve elősegíthető a nyelés.

Másik lehetőség, hogy az előbbihez hasonló módszerrel nyitja ki a macska száját, de a tablettát nem bedobja, hanem a mutatóujjával nyomja be hátulra a macska szájába. A legtöbb macska ilyenkor nem harap, de a véletlen sérülések elkerülése végett tartsa közben a másik kezével az ajkakat a fogakhoz nyomva. Van, aki ugyanezt bevajazott tablettával végzi, ami így csúszósabb és ízletesebb.

Végül kapható egy direkt erre a célra gyártott, fecskendőszerű tablettabeadó szerkezet, amibe vizet szívva és a tablettát a végére illesztve az viszonylag biztonságosan bevihető a szájba és a tabletta meg a víz egyidejű bejuttatásával a nyelés biztosítható. Nem kell félrenyeléstől tartani, mert a macskák ilyenkor az orrukon át veszik a levegőt.

Minden esetben jutalmazza meg a macskát a tabletta beadása után simogatással és adjon neki valami nagyon kedvelt finom falatot. Ez segíti a tablettabeadást és mérsékli az azt követő nyálzás vagy hányás esélyét.